(ennek a cikknek az eredetije a blog FB oldalán jelent meg)
Ma koradélután lesz élőlánc az MTA körül. A kutatók és velük egyetértők ezzel fejezik majd ki véleményüket, miszerint kifejezetten káros az MTA kutatóintézet-hálózata átalakításának jelen tervezete. Az ezt követő órákban ülésezik majd az elnökség, az itt megszületett döntésekről vélhetően késő délután vagy az ezt követő napokban értesülünk majd.
Addig is pár észrevétel a sajtóban kibontakozott vitával kapcsolatban.
1. Az elmúlt napokban számos nyilatkozat és publicisztika jelent meg. Ezek közül legerősebbek a ,,Lendület'' kutatócsoport-vezetők miniszterelnöknek címzett levele, a Pálinkás József által kezdeményezett nyilatkozat, melyet azóta közel 300-an írtak alá, illetve a Professzorok Batthyány Körének (PBK) levele, mely valamifajta közvetítő szerepet kívánt betölteni az ITM és az MTA között.
2. Ezen nyilatkozatok közül egyetlen egyről se adott hírt a kormányt támogató nyilvánosság. A PBK a ,,polgári oldal''-t támogató, értékrendben ide tartozó, komoly akadémiai tekintéllyel bíró professzorokból áll. Noha Freund Tamás és Szathmáry Eörs már korábban kiléptek az MTA körüli vita nyomán, Náray-Szabó Gábor elnököt gyakran hívták TV adásokba. A jelen levél azonban csak a kormánykritikus médiában jelent meg. (kommentben várom a linket, ha tévedtem)
3. Ezzel párhuzamosan kisebb elérésű oldalak törekedtek véleménycikkekkel rontani az MTA hitelességét, illetve komolyabb állásfoglalásként a mandiner.hu közölt részletes, igényes interjúkat. A fő véleményformáló itt Grüner György fizikus, aki sikeresnek és elismertnek számít mind az akadémiai életben, mind az ipari szférában, és jelenleg Palkovics László tanácsadója.
4. Grüner György esetében a támogató média alkalmazza az autoritásos érvelést: ,,világhíres fizikus, magasan hivatkozott fizikus, stb''. Ugyanakkor minden más esetben hallgattak a nyilatkozatokról, véleményekről. Grüner György valóban magasan hivatkozott és sikeres tudós. Azonban ha az autoritásos érvelést alkalmazzuk, észre kell venni, hogy még magasabban hivatkozott és még híresebb például az MTA elnöke, Lovász László, aki több esetben nemtelen támadásokat kapott a média részéről. Ha pedig az MTA elnökségével egyetértő, magyarországi és külföldön dolgozó magyar tudósokat és értelmiségieket összeadjuk, messze meghaladják akadémiai tekintélyben a Palkovics László jelenlegi tervét támogató véleményeket.
5. Az akadémiai szereplők felől jövő kritika lényegi része, a felbolydulás jelenleg nem is az átalakítás ténye, hanem a mikéntje miatt van. Többek között erről beszél a PBK levele is, bár ők eléggé visszafogottan nyilatkoznak. Fontos emlékezni rá, hogy az MTA soha nem állt ellene mereven az átalakítás gondolatának, ha az kellőképp meg van indokolva, és meg van tervezve, illetve ha igazoltnak látják, hogy az átalakítás a magyar tudomány hasznára válik. Grüner György nagyvonalúan túllép az összes olyan részleten, amit kifejezetten károsnak ítélt a magyar kutatók jelentős része, a PBK-val együtt. (alaptámogatás pályázatokhoz kötése, állami alapítványok indulása ugyanazért a pénzért, komplett intézetek vagy kutatócsoportok indokolatlan megszüntetése, kompetencia nélküli pályázatelbírálások lehetősége, pályaelhagyások, külföldre menekülés veszélye, stb)
6. A kormányt támogató médiában elhangzó egyik fő érv az innováció várt növelése. Az alacsony innovációért főképp az MTA-t hibáztatják. Ez azonban egy erős csúsztatás: a cikkek azt sugallják, mintha a magyar K+F költségvetési támogatást mind az MTA kapná, és így a gyenge innovációért az MTA ,,össze-vissza kutatgatása’’ lenne felelős. Ez azonban nem igaz. Az elsősorban alapkutatást végző MTA 27 milliárdos kutatási kerete igen kicsi része az állami K+F költésnek, ami egy 500 Mrd FT feletti összeg, melynek túlnyomó része a vállalati szektorba kerül. A GDP arányos ráfordításunk még így is kicsi, valóban növelendő. Viszont ezeknek fényében a gyenge innovációs teljesítményért nem lehet az alapkutatást végző MTA-t felelőssé tenni. Ez egy olyan lényeges pont, amelyik minden egyes kormányt támogató cikkből kimarad.
