(ennek a cikknek az eredetije a blog FB oldalán jelent meg)

Ma koradélután lesz élőlánc az MTA körül. A kutatók és velük egyetértők ezzel fejezik majd ki véleményüket, miszerint kifejezetten káros az MTA kutatóintézet-hálózata átalakításának jelen tervezete. Az ezt követő órákban ülésezik majd az elnökség, az itt megszületett döntésekről vélhetően késő délután vagy az ezt követő napokban értesülünk majd.

Addig is pár észrevétel a sajtóban kibontakozott vitával kapcsolatban.

1. Az elmúlt napokban számos nyilatkozat és publicisztika jelent meg. Ezek közül legerősebbek a ,,Lendület'' kutatócsoport-vezetők miniszterelnöknek címzett levele, a Pálinkás József által kezdeményezett nyilatkozat, melyet azóta közel 300-an írtak alá, illetve a Professzorok Batthyány Körének (PBK) levele, mely valamifajta közvetítő szerepet kívánt betölteni az ITM és az MTA között.

2. Ezen nyilatkozatok közül egyetlen egyről se adott hírt a kormányt támogató nyilvánosság. A PBK a ,,polgári oldal''-t támogató, értékrendben ide tartozó, komoly akadémiai tekintéllyel bíró professzorokból áll. Noha Freund Tamás és Szathmáry Eörs már korábban kiléptek az MTA körüli vita nyomán, Náray-Szabó Gábor elnököt gyakran hívták TV adásokba. A jelen levél azonban csak a kormánykritikus médiában jelent meg. (kommentben várom a linket, ha tévedtem)

3. Ezzel párhuzamosan kisebb elérésű oldalak törekedtek véleménycikkekkel rontani az MTA hitelességét, illetve komolyabb állásfoglalásként a mandiner.hu közölt részletes, igényes interjúkat. A fő véleményformáló itt Grüner György fizikus, aki sikeresnek és elismertnek számít mind az akadémiai életben, mind az ipari szférában, és jelenleg Palkovics László tanácsadója.

4. Grüner György esetében a támogató média alkalmazza az autoritásos érvelést: ,,világhíres fizikus, magasan hivatkozott fizikus, stb''. Ugyanakkor minden más esetben hallgattak a nyilatkozatokról, véleményekről. Grüner György valóban magasan hivatkozott és sikeres tudós. Azonban ha az autoritásos érvelést alkalmazzuk, észre kell venni, hogy még magasabban hivatkozott és még híresebb például az MTA elnöke, Lovász László, aki több esetben nemtelen támadásokat kapott a média részéről. Ha pedig az MTA elnökségével egyetértő, magyarországi és külföldön dolgozó magyar tudósokat és értelmiségieket összeadjuk, messze meghaladják akadémiai tekintélyben a Palkovics László jelenlegi tervét támogató véleményeket.

5. Az akadémiai szereplők felől jövő kritika lényegi része, a felbolydulás jelenleg nem is az átalakítás ténye, hanem a mikéntje miatt van. Többek között erről beszél a PBK levele is, bár ők eléggé visszafogottan nyilatkoznak. Fontos emlékezni rá, hogy az MTA soha nem állt ellene mereven az átalakítás gondolatának, ha az kellőképp meg van indokolva, és meg van tervezve, illetve ha igazoltnak látják, hogy az átalakítás a magyar tudomány hasznára válik. Grüner György nagyvonalúan túllép az összes olyan részleten, amit kifejezetten károsnak ítélt a magyar kutatók jelentős része, a PBK-val együtt. (alaptámogatás pályázatokhoz kötése, állami alapítványok indulása ugyanazért a pénzért, komplett intézetek vagy kutatócsoportok indokolatlan megszüntetése, kompetencia nélküli pályázatelbírálások lehetősége, pályaelhagyások, külföldre menekülés veszélye, stb)

6. A kormányt támogató médiában elhangzó egyik fő érv az innováció várt növelése. Az alacsony innovációért főképp az MTA-t hibáztatják. Ez azonban egy erős csúsztatás: a cikkek azt sugallják, mintha a magyar K+F költségvetési támogatást mind az MTA kapná, és így a gyenge innovációért az MTA ,,össze-vissza kutatgatása’’ lenne felelős. Ez azonban nem igaz. Az elsősorban alapkutatást végző MTA 27 milliárdos kutatási kerete igen kicsi része az állami K+F költésnek, ami egy 500 Mrd FT feletti összeg, melynek túlnyomó része a vállalati szektorba kerül. A GDP arányos ráfordításunk még így is kicsi, valóban növelendő. Viszont ezeknek fényében a gyenge innovációs teljesítményért nem lehet az alapkutatást végző MTA-t felelőssé tenni. Ez egy olyan lényeges pont, amelyik minden egyes kormányt támogató cikkből kimarad.

(ez a cikk először a blog Facebook oldalán jelent meg, elérhető itt)

A magyar sajtót 2018 novemberében bejárta az oxfordi egyetem kutatása, mely tudományos módszerekkel hivatott kideríteni, hogy Magyarországon (illetve a világ többi országában) mi a helyzet az álhírekkel, kik terjesztik ezeket, és van-e benne szerepe a kormánynak vagy más szereplőknek. A kormánykritikus média független bizonyítékként lobogtatta a kutatás eredményeit, mondván, íme, a brit tudósok szerint is nyakig benne van a kormány. A kormánybarát média pedig ismét sorosozott egyet: a kutatást a nemzetközi CEU-Soros-stb. hálózat termékének láttatták, amely politikai megrendelésre készült, és így nyilvánvalóan hazug. Na most akkor mi az igazság?

Az adott kutatás készítői az oxfordi egyetem The Computational Propaganda Project elnevezésű kutatócsoport tagjai. Ez a csoport a propaganda számítástechnikai módszereivel foglalkozik, céljuk annak kutatása, hogy az internet kihasználásával, modern eszközökkel hogyan történhet és történik a közvélemény befolyásolása. Több különböző projektjük is van, az egyik a Cybertroops2018 rövidítésű, melynek célja egy összefoglaló elemzést adni arról, hogy az egyes országokban a kormányzatok hogyan befolyásolják a közvéleményt. A projekt során készített jelentés és a segédanyagok elérhetők a honlapjukon.

Magyarország tekintetében a főbb megállapításaik a következők:

• A magyar média 90%-át közvetlenül vagy közvetetetten a kormánypárt irányítja.

• Van egy kormánybarát álhír-hálózat, amely az ellenzéki médiát vádolja álhírgyártással, s amely aktívan részt vesz a Soros György ellenes kampányban.

• Bár az üzenetek és világkép nagyjából megegyezik azzal, amit az oroszok is terjesztenek, a korábbi helyzethez képest úgy tűnik, hogy 2015 óta nincs közvetlen orosz befolyás a kormánypárti médiában, az anyagok inkább helyben készültek.

• A netes, megrendelésre dolgozó álhírterjesztők (cybertroops) mérete és koordináltsága Magyarországon közepes.

Ezek a megállapítások voltak azok, amik az ellenzéki médiát megerősítették a saját igazuk tudatában. Mégiscsak az oxfordiak mondták most ki azt, amit mindenki úgyis tud és jó ideje hangoztat.

Ugyanakkor persze a kormánypártiaknak feltétlenül cáfolniuk kellett mindezt, a kutatók hiteltelenné tételével. Az Echo TV-ben ,,kikutatták’’, hogy a csoport vezetője, Philipp N. Howard dolgozott korábban a CEU-n, a másik szerző, Samatha Bradshaw is Soros Györgyhöz köthető, és amúgy a tanszék dolgozója még Kollányi Bence, aki valamikor a CEU-n tanult, a magyarországi elemzésben pedig fő szerepet játszott Marius Dragomir, aki a CEU oktatója jelenleg is. Így tehát ez egy sorosista körbehivatkozás, aminek nincs és nem is lehet tudományos jelentősége, igazságtartalma.

Most akkor mi vajon az igazság?

Egyrészt az, hogy ki milyen egyetemen dolgozik, önmagában még nem érv arra vonatkozóan, hogy helyesek-e az állításai, vagy nem. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy mi igaz abból, amit az Echo TV-ben elhangzott. Philipp N. Howard tanított egy csomó neves amerikai és európai egyetemen, a CEU egy viszonylag rövid, két és fél éves epizód volt a szakmai életútjában. Samantha Bradshaw egy fiatal kutatónő, az Echo TV-ben említett ,,összefonódás’’ nyomát mi nem találtuk, vélhetően csak egy ferdítés volt. Mint az is, hogy Kollányi Bence nem volt a CEU hallgatója. Marius Dragomir viszont valóban ott dolgozik.

A CEU-t, mint általános kormánypárti érvet illetően hozzá kell tenni, hogy ezen a konkrét egyetemen valóban vannak olyan tanszékek, amik szeretnek olyan témákkal foglalkozni, ami a mai kormányzatnak kellemetlen. Ez tény. Azt viszont, hogy maga a kutatás káros, illetve hogy ezekről való beszélgetés (tudományos körökben: konferenciák szervezése) káros, azt csak a propaganda állítja. A hatalom számára a szociológia és rokon területek soha nem voltak barátiak, se a kommunizmusban, se ma. Vélhetően ez is szerepet játszott abban a döntésben, hogy megéri a CEU-t Bécsbe űzni.

Viszont térjünk vissza a konkrét Cybertroops jelentésre. Ugyanis CEU ide vagy oda, van valódi kifogás az anyag tudományosságával kapcsolatban.

Nagyon fontos észrevenni, hogy a kutatók a jelentés elején leírták a módszertant. Itt szerepel az, hogy mivel ők nem beszélnek az összes vizsgált ország nyelvén, ezért muszáj volt helyi forrásokra támaszkodniuk. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy kiválasztottak mindenhol adott számú szakértőt, akiknek a véleményét összegezték, és ehhez még hozzávettek az interneten elérhető, az adott országról szóló elemzéseket. Korrektek voltak abban az értelemben, hogy a forrásokat egy nagy lista alakjában az interneten közölték. Itt meg lehet nézni országokra bontva, hogy a két konkrét kutató, Howard és Bradshaw miket olvastak el. A Magyarországra vonatkozó lista elérhető itt.

Véleményem szerint itt van egy komoly baj az egésszel. Hogy az oxfordiak nem végeztek részletes elemzéseket, valamiféle módon fordítókkal együttműködve, nem vizsgálták meg az ország tényleges média termését, csak más újságírók összegző elemzéseit olvasták el. A konkrét források a következők:

• A 444 cikkje: A Fidesz egyik Facebook-katonája elmesélte, milyen virtuális hadsereget hozott létre a párt

• Bede Márton (444) angol nyelvű elemzése a közpénzen működtetett álhírgyárról. Itt nyilatkozik Dezső András az index-től és Krekó Péter a Political Capital Institute-tól.

• Egy Kosztolányi Boglárka és Angela Dewan által készített elemzés a CNN számára. Itt nyilatkozik többek között Kőműves Anita, jelenleg az atlatszo.hu újságírója.

Véleményem szerint nem tekinthető tudományos igényességű elemzésnek az, ha valaki összegzi 3-4 újságíró munkáját, helyzetismertetését. És nagyon fontos, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne igazságtartalma a leírtaknak. De tudományos munkának ez nem tekinthető. Ez így, ebben a formában egy újságírói munka csupán.

Megkérdeztem a Cybertroops szerzőit, hogy a magyar helyzetet illetően valóban ezeket a forrásokat használták-e csak. Samantha Bradshaw email-ben válaszolt, és megerősítette, hogy ez így van, illetve hogy még helyi szakértőkkel is konzultáltak. Feltételezhetően ez a szakértő az említett Marius Dragomir, de konkrétumot nem tartalmazott az email. Bradshaw-nak megírtam fenntartásaimat a módszer tudományosságával kapcsolatban, erre azonban már nem kaptam választ.

Véleményem szerint általános és komoly probléma az, hogy közéleti és politikai ügyekben tulajdonképpen nincsenek általánosan hitelesnek tekintett források. Ma a tudományt sem tekintik megbízhatónak. Ha például a CEU egyik dolgozója nyilvánosságra hozza az egyik kutatásának az eredményeit, azt a mai fideszmédia rögtön hiteltelennek tekinti. Mert hogy körbehivatkozások, meg Soros, meg stb stb. Ugyanakkor a kormánypárti oldal létrehozta a saját szakértőgárdáját, saját intézményekkel (lásd pl. Alapjogokért Központ), saját megmondóemberekkel. Akiknek az a dolga, hogy a tudományosság vagy a jog álcáját használva visszhangozzák az aktuális propagandát, TV műsorokban, egyéb médiatermékekben. És akkor ennek eredményeképp a mezei ember szépen választhat, hogy melyik szakértőgárdát hallgatja. Azt, amelyik épp a neki tetsző álláspontot erősíti meg, valamifajta komoly, tudományos, vagy annak tűnő formában.

Kérdés, hogy mit lehet tenni a helyzet javítása érdekében. Az bizonyos, hogy meg kell tartani, illetve növelni kell a tudományos kutatások színvonalát, a módszerek igényességét. Ez a kutatók felelőssége.

És sajnos ez a konkrét oxfordi kutatás a kellő mércét nem ütötte meg, legalábbis a Magyarországot érintő elemzésben semmiképp se. Sajnos ez valóban, igazolhatóan a ,,körbehivatkozás’’ esete, és nem tekinthető független, akadémiai szintű munkának. Hozzátesszük azonban, hogy ez a kritika csak a Cybertroops2018 jelentés Magyarországról szóló részére vonatkozik, az adott kutatócsoport egyéb projektjeit, illetve az anyag többi országra vonatkozó részeit nem tekintettem át.

A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy léteznek más kutatások is, melyek a magyar média helyzetével, és a hírek-álhírek kérdéskörével foglalkoznak. Itt említhetjük a CRCB (Korrupciókutató Központ Budapest) ,,Orosz állami befolyás a magyar online hírportálokra 2010-2017’’ című anyagát, mely szintén szerepelt a médiában. Az oxfordi jelentéssel ellentétben itt valódi új kutatás, statisztikai felmérés történt, egy jól körülhatárolt kérdéskör mentén. Ennek az anyagnak az ismertetésére, és/vagy kritikájára ebben a cikkben nem vállalkozok, pusztán pozitív példaként említettem.

Tegnap egy napon sikerült kiszúrnom két nagyon is különböző cikket, ami a magyarok őstörténetével és a nyelvével foglalkozik. Az egyik az indexen jelent meg, egy interjú Sudár Balázs történésszel, az MTA kutatójával. A másik egy véleménycikk Czakó Gábor írótól, ez pedig a Magyar Hírlapban szerepelt, mind nyomtatott, mind online formában. Korábbi tapasztalatok alapján valószínűleg sokan sejtik, hogy melyik cikkben nagyjából mi lehet, és akár el is döntik előre, hogy melyikkel fognak jobban egyetérteni. Sokan az indexeset, sokan a magyar hírlaposat fogják preferálni, előre is, és talán olvasás után is. Mégiscsak írnék azonban erről néhány gondolatot.

A magyar őstörténet és a nyelvünk eredete aktívan foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is mind a tudósokat, mind a közvéleményt. És ez az egyik olyan klasszikus terület, klasszikus téma, amibe valahogy mindig belecsempésződik egy kis politika, egy kis világnézet. Egy matematikai sejtés bizonyításánál nem igazán merül fel a politikai hovatartozás kérdése: a sejtésről meg kell állapítani, hogy igaz, vagy nem, és kész. Elvileg a történettudomány is lehetne ilyen, vagy ilyennek kellene lennie, azonban itt a megismerés lehetőségei sokkal korlátozottabbak. Gondolkodni nem elég, új kísérleteket alkotni nem lehet, tárgyi emlékeket és bizonyítékokat találni nehéz, így hát sokkal kevesebbet lehet tudni. A laikusok egy részét pedig érzelmi kapcsolat köti ehhez a kérdéshez. Nem a kutatáshoz magához, hanem a végeredményhez.

Van ez a furcsa dolog, hogy bizonyos patrióta érzelműek feltétlenül be akarják bizonyítani, hogy a magyar az nem egy finnugor nyelv, és mi valami magasabb vagy különlegesebb helyről (?) származunk. Ennek különböző szintjei vannak, a szimpla türk elmélettől kezdve a sumér kapcsolatig és a szíriuszi magyarokig sok minden fellelhető. Valamilyen módon jobb érzés lehet magyarnak lenni akkor, ha a nyelvünk nem finnugor. Egy teljesen más vonulata a kérdésnek a genetikai származás, bár ezt mindig összekeverik. Hiába dolgoznak a tudósok folyamatosan az ismeretterjesztésen, ezredszerre is elmagyarázva, hogy a nyelv és a genetikai eredet az független egymástól, a laikusok továbbra is gyakran támadnak ebből az irányból. Könnyebb nekimenni egy olyan állításnak, amit a tudósok nem is mondtak, és amiről minden szakértő tudja, hogy nem igaz.

Az indexen megjelent interjú kifejezetten érdekes olvasmány. Részletes betekintést kaphatunk arról, hogy mik a nyitott kérdések, mit lehet pontosan tudni, és hol van az, ahol csak találgatások zajlanak. Illetve Sudár Balázs közérthető módon elmagyarázza, hogy mik a kutatás módszerei, és mik ebből azok az elemek, amiket az ,,alternatív’’, vagyis laikus, hozzá nem értő, de mindenesetre lelkes emberek nem szoktak használni. Viszonylag részletesen beszél arról is, hogy hogyan szoktak zajlani a találkozások a laikusokkal. És hogy milyen haszna van a kívülről jövő kérdéseknek, kritikáknak. Kiderül, hogy a tudósok számára valóban hasznos a kommunikáció: a laikusok néha valóban rámutatnak az elméletek gyenge pontjaira. Az igaz, hogy a saját új elméleteik felállításához nincs meg a kellően széles tudásuk, de ettől még a kérdéseik hasznosak tudnak lenni.

Ehhez képest ugyanazon a napon megjelent Czakó Gábor író (!) véleménycikke. Ami pedig hozta az összes tipikus jellemzőjét az anti-finnugrista, patrióta, laikus hozzáállásnak. Már az alcím is sokatmondó: ,,A magyar–finnugor nyelvrokonság ügyének alapkérdése az, hogy létezik-e?’’. De aztán az összes szokásos elemet megtaláljuk, például a nagy leleplezést, hogy márpedig biológiailag nem is vagyunk annyira rokonok a finnekkel.

Szomorú ez az eset, és lehet többféle színben is látni. Lehet mondani olyanokat, hogy elitellenesség, tudományellenesség, bizonyos típusú nemzeti érzelműek térnyerése államilag támogatott újságok révén, stb stb. Külön aktualitást nyer az egész ügy azzal, hogy az MTA kutatóintézet hálózatát most akarja átalakítani (sokan úgy látják: szétverni) Palkovics László az ITM élén. Illetve vélhetően ezért is kérték most interjúra Sudár Balázst pont most, ugyanis az előzetesen elérhető információk alapján az MTA társadalomtudományi és bölcsésztudományi intézeteit erősen fogja érinteni az átszervezés, a kutatási és a működési költségek átcsoportosítása, kormányzati kontrollja, az azonos vagy kisebb keretért történő, más intézetekkel és alapítványokkal való versenyeztetés.

Az MTA kutatóintézeteinek ügyében megjelentek már erős nyilatkozatok tudósok, szakmabeliek részéről, FB posztok és interjúk formájában, ezek felsorolására itt nem vállalkozok, jó forrás például az Akadémiai Dolgozók Fórumának FB oldala. És persze a kormányt támogató média is törekszik odatenni a véleményét, mind a nagy elérésű, központi csatornákon, mind a kisebb, támogató szándékú oldalakon. A pestisrácok.hu oldalra publikáló Aristo például leírt már olyat is, hogy ,,Sohasem értettem, hogy például a történeti, vagy filozófiai munkássághoz miért van szükség intézetekre. A történész kutatómunkája mélyen individualista tevékenység. Levéltárakban kell kutakodni, régi irományokat böngészni, majd az így talált eseményeket közzétenni.’'

Ez a két idézett cikk megmutatja, hogy mit várhatunk, és mit kapunk akkor, ha a tudományt egyik lehetőség szerint a tudósokra, másik lehetőség szerint egy politikai szempontok alapján csoportosuló társaságra bízzuk. Lehet választani, kinek melyik szimpatikusabb.

Újabb blog, közepes. Közéleti és tudományos témákról. 

Elsődlegesen a FB-on, katt!

Ezen túl pedig a rendes cikként megírt írások kerülnek majd ide.