(ez a cikk először a blog Facebook oldalán jelent meg, elérhető itt)

A magyar sajtót 2018 novemberében bejárta az oxfordi egyetem kutatása, mely tudományos módszerekkel hivatott kideríteni, hogy Magyarországon (illetve a világ többi országában) mi a helyzet az álhírekkel, kik terjesztik ezeket, és van-e benne szerepe a kormánynak vagy más szereplőknek. A kormánykritikus média független bizonyítékként lobogtatta a kutatás eredményeit, mondván, íme, a brit tudósok szerint is nyakig benne van a kormány. A kormánybarát média pedig ismét sorosozott egyet: a kutatást a nemzetközi CEU-Soros-stb. hálózat termékének láttatták, amely politikai megrendelésre készült, és így nyilvánvalóan hazug. Na most akkor mi az igazság?

Az adott kutatás készítői az oxfordi egyetem The Computational Propaganda Project elnevezésű kutatócsoport tagjai. Ez a csoport a propaganda számítástechnikai módszereivel foglalkozik, céljuk annak kutatása, hogy az internet kihasználásával, modern eszközökkel hogyan történhet és történik a közvélemény befolyásolása. Több különböző projektjük is van, az egyik a Cybertroops2018 rövidítésű, melynek célja egy összefoglaló elemzést adni arról, hogy az egyes országokban a kormányzatok hogyan befolyásolják a közvéleményt. A projekt során készített jelentés és a segédanyagok elérhetők a honlapjukon.

Magyarország tekintetében a főbb megállapításaik a következők:

• A magyar média 90%-át közvetlenül vagy közvetetetten a kormánypárt irányítja.

• Van egy kormánybarát álhír-hálózat, amely az ellenzéki médiát vádolja álhírgyártással, s amely aktívan részt vesz a Soros György ellenes kampányban.

• Bár az üzenetek és világkép nagyjából megegyezik azzal, amit az oroszok is terjesztenek, a korábbi helyzethez képest úgy tűnik, hogy 2015 óta nincs közvetlen orosz befolyás a kormánypárti médiában, az anyagok inkább helyben készültek.

• A netes, megrendelésre dolgozó álhírterjesztők (cybertroops) mérete és koordináltsága Magyarországon közepes.

Ezek a megállapítások voltak azok, amik az ellenzéki médiát megerősítették a saját igazuk tudatában. Mégiscsak az oxfordiak mondták most ki azt, amit mindenki úgyis tud és jó ideje hangoztat.

Ugyanakkor persze a kormánypártiaknak feltétlenül cáfolniuk kellett mindezt, a kutatók hiteltelenné tételével. Az Echo TV-ben ,,kikutatták’’, hogy a csoport vezetője, Philipp N. Howard dolgozott korábban a CEU-n, a másik szerző, Samatha Bradshaw is Soros Györgyhöz köthető, és amúgy a tanszék dolgozója még Kollányi Bence, aki valamikor a CEU-n tanult, a magyarországi elemzésben pedig fő szerepet játszott Marius Dragomir, aki a CEU oktatója jelenleg is. Így tehát ez egy sorosista körbehivatkozás, aminek nincs és nem is lehet tudományos jelentősége, igazságtartalma.

Most akkor mi vajon az igazság?

Egyrészt az, hogy ki milyen egyetemen dolgozik, önmagában még nem érv arra vonatkozóan, hogy helyesek-e az állításai, vagy nem. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy mi igaz abból, amit az Echo TV-ben elhangzott. Philipp N. Howard tanított egy csomó neves amerikai és európai egyetemen, a CEU egy viszonylag rövid, két és fél éves epizód volt a szakmai életútjában. Samantha Bradshaw egy fiatal kutatónő, az Echo TV-ben említett ,,összefonódás’’ nyomát mi nem találtuk, vélhetően csak egy ferdítés volt. Mint az is, hogy Kollányi Bence nem volt a CEU hallgatója. Marius Dragomir viszont valóban ott dolgozik.

A CEU-t, mint általános kormánypárti érvet illetően hozzá kell tenni, hogy ezen a konkrét egyetemen valóban vannak olyan tanszékek, amik szeretnek olyan témákkal foglalkozni, ami a mai kormányzatnak kellemetlen. Ez tény. Azt viszont, hogy maga a kutatás káros, illetve hogy ezekről való beszélgetés (tudományos körökben: konferenciák szervezése) káros, azt csak a propaganda állítja. A hatalom számára a szociológia és rokon területek soha nem voltak barátiak, se a kommunizmusban, se ma. Vélhetően ez is szerepet játszott abban a döntésben, hogy megéri a CEU-t Bécsbe űzni.

Viszont térjünk vissza a konkrét Cybertroops jelentésre. Ugyanis CEU ide vagy oda, van valódi kifogás az anyag tudományosságával kapcsolatban.

Nagyon fontos észrevenni, hogy a kutatók a jelentés elején leírták a módszertant. Itt szerepel az, hogy mivel ők nem beszélnek az összes vizsgált ország nyelvén, ezért muszáj volt helyi forrásokra támaszkodniuk. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy kiválasztottak mindenhol adott számú szakértőt, akiknek a véleményét összegezték, és ehhez még hozzávettek az interneten elérhető, az adott országról szóló elemzéseket. Korrektek voltak abban az értelemben, hogy a forrásokat egy nagy lista alakjában az interneten közölték. Itt meg lehet nézni országokra bontva, hogy a két konkrét kutató, Howard és Bradshaw miket olvastak el. A Magyarországra vonatkozó lista elérhető itt.

Véleményem szerint itt van egy komoly baj az egésszel. Hogy az oxfordiak nem végeztek részletes elemzéseket, valamiféle módon fordítókkal együttműködve, nem vizsgálták meg az ország tényleges média termését, csak más újságírók összegző elemzéseit olvasták el. A konkrét források a következők:

• A 444 cikkje: A Fidesz egyik Facebook-katonája elmesélte, milyen virtuális hadsereget hozott létre a párt

• Bede Márton (444) angol nyelvű elemzése a közpénzen működtetett álhírgyárról. Itt nyilatkozik Dezső András az index-től és Krekó Péter a Political Capital Institute-tól.

• Egy Kosztolányi Boglárka és Angela Dewan által készített elemzés a CNN számára. Itt nyilatkozik többek között Kőműves Anita, jelenleg az atlatszo.hu újságírója.

Véleményem szerint nem tekinthető tudományos igényességű elemzésnek az, ha valaki összegzi 3-4 újságíró munkáját, helyzetismertetését. És nagyon fontos, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne igazságtartalma a leírtaknak. De tudományos munkának ez nem tekinthető. Ez így, ebben a formában egy újságírói munka csupán.

Megkérdeztem a Cybertroops szerzőit, hogy a magyar helyzetet illetően valóban ezeket a forrásokat használták-e csak. Samantha Bradshaw email-ben válaszolt, és megerősítette, hogy ez így van, illetve hogy még helyi szakértőkkel is konzultáltak. Feltételezhetően ez a szakértő az említett Marius Dragomir, de konkrétumot nem tartalmazott az email. Bradshaw-nak megírtam fenntartásaimat a módszer tudományosságával kapcsolatban, erre azonban már nem kaptam választ.

Véleményem szerint általános és komoly probléma az, hogy közéleti és politikai ügyekben tulajdonképpen nincsenek általánosan hitelesnek tekintett források. Ma a tudományt sem tekintik megbízhatónak. Ha például a CEU egyik dolgozója nyilvánosságra hozza az egyik kutatásának az eredményeit, azt a mai fideszmédia rögtön hiteltelennek tekinti. Mert hogy körbehivatkozások, meg Soros, meg stb stb. Ugyanakkor a kormánypárti oldal létrehozta a saját szakértőgárdáját, saját intézményekkel (lásd pl. Alapjogokért Központ), saját megmondóemberekkel. Akiknek az a dolga, hogy a tudományosság vagy a jog álcáját használva visszhangozzák az aktuális propagandát, TV műsorokban, egyéb médiatermékekben. És akkor ennek eredményeképp a mezei ember szépen választhat, hogy melyik szakértőgárdát hallgatja. Azt, amelyik épp a neki tetsző álláspontot erősíti meg, valamifajta komoly, tudományos, vagy annak tűnő formában.

Kérdés, hogy mit lehet tenni a helyzet javítása érdekében. Az bizonyos, hogy meg kell tartani, illetve növelni kell a tudományos kutatások színvonalát, a módszerek igényességét. Ez a kutatók felelőssége.

És sajnos ez a konkrét oxfordi kutatás a kellő mércét nem ütötte meg, legalábbis a Magyarországot érintő elemzésben semmiképp se. Sajnos ez valóban, igazolhatóan a ,,körbehivatkozás’’ esete, és nem tekinthető független, akadémiai szintű munkának. Hozzátesszük azonban, hogy ez a kritika csak a Cybertroops2018 jelentés Magyarországról szóló részére vonatkozik, az adott kutatócsoport egyéb projektjeit, illetve az anyag többi országra vonatkozó részeit nem tekintettem át.

A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy léteznek más kutatások is, melyek a magyar média helyzetével, és a hírek-álhírek kérdéskörével foglalkoznak. Itt említhetjük a CRCB (Korrupciókutató Központ Budapest) ,,Orosz állami befolyás a magyar online hírportálokra 2010-2017’’ című anyagát, mely szintén szerepelt a médiában. Az oxfordi jelentéssel ellentétben itt valódi új kutatás, statisztikai felmérés történt, egy jól körülhatárolt kérdéskör mentén. Ennek az anyagnak az ismertetésére, és/vagy kritikájára ebben a cikkben nem vállalkozok, pusztán pozitív példaként említettem.